narancssárga figyelmeztetés

én elhiszem

valami botrányos

egyszerüséggel ejtem

ki szeretlek

ráadásul érted is

a te nyelved

ám te nem szereted

sem a botrányt

sem az egyszerüséget

önfigyelmeztetés

hangokat keres

hangokat keres

síráshoz

bekapcsolja a rádiót

belehalllgat mások beszélgetéseibe

odamegy a szellőzőhöz

kimegy a temetőbe a szellőhöz

hangokat keres

síráshoz

saját sírjához

szavakat keres
leírni a sírásást

Kertész voltam

Kertész voltam, fát neveltem,
kelõ nappal én is keltem,
nem törõdtem semmi mással,
csak a beojtott virággal.

Minden beojtott virágom
kedvesem volt virágáron,
ha csalán volt, azt se bántam,
igaz lett mindd a virágom.

Tejet ittam és pipáztam,
jóhíremre jól vigyáztam,
nem ért engem veszedelem,
magamat is elültettem.

Kellett ez nagyon, ennyire nagyon,
napkeleten, napnyugaton -
ha már elpusztul a világ,
legyen a sírjára virág.

2014. január

JÉGTÁNC

beírom a keresőmbe:

emlék

kiadja

(0,35 másodperc) az ön által keresett szóra nincs találat

pontosítsa

(kettős)pontosítom: jó emlék

(0,31 másodperc)

egyedül e két szóra nincs találat

vagy talán vki másra gondolt

kérdezi a keresőm

egyből (0,00 másodperc)

lassan veszem észre

(-0,31 másodperc) offline vagyok

felszólít indítsam újra a rendszert

bevárom

iszom a borom (csampos de luz)

kapcsolat nélkül talán: vesztesek harca

ui mosogatok (egy háznyit, fogyasztók még vannak, termelő már kevés, 0)

legyőzöm

online vagyok

27 (villa, kés, kanál, tányér, serpenyő) elmosva

valós testem idejében legyőztem plusz

rendszerválasz (kettős)pont

(e)m=lé+k (többes szám)

nyelvalapú utasítások matematikaiul
:

a tett teszi

boldoggá (a) testet

() gondolat

tettet
(végtelen)

ez a van még

               r.e.-nek

mögém áll

küszöbe vagyok

mellém állt

átlépett

verbáliában

                      

ott vagy még

lámpalázban

állsz az ember előtt

zseblámpfényben

innen

ebből az irányból

nem látszik igazán fiú-lány

mindegy is talán

s mert kérdi

kicsit gyanaxol

nem válaszolsz rögtön

hát téged, ki küldött

innen – mutacc akkor már – oda

vert el az eső

nem küldtek

nem is jöttem

már csak itt vagyok

lámpalázad enyhül

az eső megtette magáét

ám a kérdés csak feszül

hát téged, ki küldött

felismered 

erre a válasz

nem folytatás

az embernek

s magadnak is mondod

nem küldött senki

csak ez az eső

mondod

elmozdulsz

még világolsz

légzés

egyedül
a magány
nagysága
csábít